Cserkésztábor – Valkonya

2019. augusztus 14-18

Hogy merre van Valkonya? Körülbelül a világvége előtt kétkereszteződésnyire kell balra kanyarodnod, aztán a vízátfolyások homokos partjain tovább jutva őzikék és mókusok lakta erdőben kanyargó úton érkezel meg Valkonyába, ebbe a mesés faluba. Az utolsó ház után egy kivivel benőtt lugason ha bebújsz, már megérkeztél: ez „Sohaország”. Ez volt a mi varázslatokkal teli szigetünk 5 napig. Itt táboroztunk együtt Pán Péter vezetése alatt – Elveszett fiúk, Rézbőrűek, Sellők, Tündérek, Kalózok és Nanák.

Hogy mi fér bele öt napba? Haladjunk szépen sorban! Először is kezdtük egy lerobbanó utánfutós autóval. Összefogásból, türelemből az első próba. Aztán állni kellett estig öt nagy sátornak, készült táborkereszt, magasba emelkedett a zászlórúd.

A lobogót már közösen köszöntöttük: útjára indult egy történet. Csingilingi futkozni kezdett, Pán Péternek fogadott csak szót és minden kiderült. Mindannyian feledékeny gyermekek vagyunk, itt vagyunk újra Sohaországban. A kiscserkész lányok Zuzu tündér vezetésével aprócska tündérek, a kiscserkész fiúk pedig az elveszett fiúk személyesen Lea őrsében. A cserkészlányok Tigrisszem rézbőrű testvérei, a cserkészfiúk elveszett kalózok, Pán Péter lelkes hívei. A sellőlányok a kószák népéből való gyönyörű tünemények Selly vezetésével. Mindenki gondos őrei pedig a Nanák, a hűséges újfundlandik, akik a veszélyt mindig időben érzékelik, akkor is, ha úgy szól: megvágtam az ujjam, és akkor is, ha úgy szól éhes vagyok.
Estére már fel kellett idézni a múltat: a tábortűzi mesék Pán Péter kalandjairól szóltak, hogyan is volt ez annak idején.

Sikert aratott Wendy és Pán Péter csókját megörökítő jelenet. A tábor végéig gondos elszámolások alapján Wendy jutalomban részesített mindenkit, aki kedvességgel, ügyességgel rászolgált. Először fagyijegyért lehetett beváltani a kapott gubacsokat, később pedig a számháborúban jelentett ez a kincs újabb és újabb életet. Wendy egyébként egy szelíd tekintetű Sellőlány alakjában öltött testet. Nem csak melegen simogató szemével, hanem dicsérő szavával is megajándékozott mindenkit.

Második nap már rutinosan álltuk körbe az alakulóteret. Aznapi feladatunk nem volt kevés: minden őrsnek el kellett készítenie a ruhatárát és a tábori építményeit. A délelőtt komoly munkával telt. Egyrészt unalmas fehér pólók batikolással nyertek új életet Vica segítségével. Aztán Luca és Zuzu a rézbőrűektől kölcsönzött rézdrótból gyönyörű ékszereket kanyarítottak és erre jól kitanítottak mindenkit, aki vállalkozott rá. Mari néninél gyönyörű tündérlakokat lehetett építeni, mohából, csigahéjból, virágok szirmából. A sellők színes szappanbuborékait színes fonalakból formáltuk meg Vera nanával.

Mindeközben épültek-készültek tábori építmények is, sok remek cipőtartó, kerítések, bejáratok, díszes-színes feliratok, elkezdett, de többnyire félbehagyott padozatok. (Igaz, ami igaz: négy nap alatt nem jut mindenre idő, csak sokmindenre).

Ennyi munka után azt hinné az ember már semmi másra nem jutott idő ezen az estén. Pedig délután egy nagy métacsata után még ellátogattunk Becsehelyre, hogy ott legyünk szentmisén Boldogasszony anyánk ünnepén. A zalai vendégszeretetet is megtapasztalhattuk: a plébános beinvitált minket a plébániához tartozó közösségi házba és sütit majszolva pihengettünk. Este pedig Pán Péter el nem mesélt kalandjainak volt az ősbemutatója.
Pénteken kissé befelhősödött az ég, pedig a terv szent és sérthetetlen, indultunk Bázakerettyére fürödni. Ó, Pán Péter, most mi lesz? A felhős ég, mire elindultunk, még jobban begorombult, és mire átkeltünk egy dombon és Borsfára értünk már szitált, majd szakadt az eső. Fájós lábú kiscserkészek bandukoltak csüggedten csöppnyi esőkabátjaikban. Még szerencse, hogy a buszmegállóban van menetrend is: mindjárt jön egy busz! A dobozos tejek menetelhettek tovább, egy kis különítmény azonban inkább élvezte a modern személyszállítás előnyeit. Dél után nem sokkal mi buszosok már beballagtunk a kihalt fürdőhelyre és felfedeztük a csodás helyet. Több teraszon hidegvizes úszómedence, termálvizes, élményelemes fürdők, jakuzzi. Hm… Finom. Amint sikerült fürdőruhát venni már csobbantunk is a jó meleg vízben. Az égen még lógtak a felhők, de már nem esett, és mire a többiek megérkeztek szinte a nap is kisütött. A lényeg az, hogy délután már verőfényes napsütésben élveztük a strandot, és beváltottuk az összes fagyijegyet. Pán Péter, hát ezt honnan tudtad előre?

Hazaérve a tűzrakóhelyek köré gyűltünk és jól bevacsoráltunk főtt kukoricával, sült kolbásszal, virslivel. A tábortűz fényében pedig híres tündérmesék helyi változatait láthattuk. Például egy szegény rézbőrűt sátrában egy kalóz háborgatott. A cseles kis indián azonban túljárt az eszén: bebocsátotta melegedni, de valójában egy zsákba engedte egyre beljebb és meleg helyett forró vízzel kínálta – hogy úgy mondjam. Az így lekopaszodott kalóz aztán bosszút forralt a kis rézbőrű ellen, de az csak szétugratta az ellenséget.

Szombaton már szinte búcsúztunk. Délelőtt számháborúban edződött mindenki. És ahogy az lenni szokott, a végső csatában nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt vártuk. Elhangzott a legendássá vált mondat: Igaz, hogy mi fejjel lefelé rejtettük el a zászlót, de a lányok csaltak!!! Ehhez nem fűzünk további kiegészítést…

A délutáni programról sokáig nem derült ki semmi. Kémjátékkal próbálkoztunk és fura szavak jöttek elő. Mindenféle orta-tatorta-torta végű szavak-szótagok kerülgették egymást. Végül kisült, hogy mindenkinek egy tortát kell elkészítenie.
A sellők feladata volt talán a legnehezebb: egy darab üzemképes gázzsámolyunk lévén, azon kellett kisütniük vagy 40 palacsintát, hogy aztán megtöltsék finom nutellás, tejszínes krémmel. A befektetett munka megtérült: este nagy sorbaállás volt egy-egy szeletért és elsőként fogyott el a hatalmas csodás palacsintatorta.

A kalózoknál gyümölcstorta készült. Ádám volt a bázis, kitartása is a hozzávalók listájára került. A díszítés, végső formálása magával ragadta a kalózokat és végül egy csodálatos szőlőből kirakott, cserkészliliommal díszített sütiköltemény került ki a kezük közül.
A tündérek kissé morcosan indultak neki a sajttortának: mi lesz ennek a vége? Fura nevű és állagú hozzávalók és az önmagában való ellentmondás: Sajt is meg torta is… na ne! Én mindenesetre őrzöm a pillanatot, amikor szinte borzongtak a gyönyörűségtől a maszkarpónés krémet nyalogatva.
Aztán volt még egy csokitortánk, tejszínes, csokis krémmel töltött finomság. Az elveszett fiúk kicsit elvesztek és inkább métáztak, Lea magányosan, de lelkesen olvasztotta a krémhez az étcsokit a palacsintasütő, majd a tejberizs hője mellett. Aztán a díszítésből kivették a részüket a többiek is. Az utolsó gigászi szeletet másnap Miku kívánta meg hazaindulás előtt.

A rézbőrűek kaptak egy 1 méter hosszú piskótatekercset, fél liter tejszínt és három adag gesztenyepürét. Hm… Jó lesz ez. Habot vertek, kevertek-kavartak, töltöttek, gombócokat sodorgattak, csokival öntögettek. A végeredmény pedig egy akkora gesztenyés piskótatekercsre kirakott nyílvessző lett, hogy nem fért el egy megatálcán sem: ketté kellett törni a megfelelő mozgathatóság érdekében. A nyíl mindenesetre elérte célját: elfogyott.
Estig aztán fura dolog történt. A nagy tortaevés után a cserkészkorosztály valahogy el-eltünedezett. Ahogyan lassan alkonyodott, már úgy tűnt csak a játszótéren futkozó elveszett fiúk, tündérek lakják Sohaországot. A vendégeket – Huckyt és gyermekeit – is csak Nana fogadta nagy örömmel. Vajon mi történhetett? Az esti tábortűznél mindez megismétlődött. A vicces tábortűzi ugratások után sorra indultak a sötét erdő felé kis csapatok. A meseerdőbe tévedt fiúk és lányok egy csodálatos Tündérbálba látogattak el. A fények odaköltöztek Máb királynő palotájába, hogy a Herceg megtalálja végre párját és szíve melegen köszöntse szerelmét a pukedliző virágok és bókoló bokrok között.

Vasárnap reggeli után már megindult a pakolás. Összefolynak az események, kicsit olyan, mint egy rémálom: a mosogatóban mindig van újabb szennyes edény, a sátor alsó lapja mindig sáros, a csomagok csak gyűlnek, az autók telnek, csurig rakjuk, de még ezt is, azt is be kell gyömöszölni, a pohárnak nincs gazdája, a gondnoknak nincs ideje. Aztán hazaút. A teraszon minden. A folyosón minden. A nappaliban minden.
Tisztul a kép: zuhanyzás, hajmosás, szekrényből tiszta ruha, lábunkra bakancs helyett szandál: indulunk az esti misére. Hálát adunk, ebben a hálában találkozunk. Örvendezünk. Újra és megint együtt!

A valkonyai tábor résztvevői:

Törzs
Táborparancsnok / Pán Péter: Grodvalt Ottó
Segédtiszt/Sally: Gaál Mária
Nana: Grodvaltné Martos Veronika
Nana: Pallósi Csaba

Elveszett fiúk
Őrsvezető: Fehér Lea
Németh Botond
Csupor Marcell
Csősz Nimród
Tasi Miklós
Mesterházi Zalán

Tündérek
Őrsvezető/Zuzu tündér: Grodvalt Zsuzsanna
Takács Eszter
Larnsak-Molnár Rebeka
Bognár Anna

Elveszett kalózok
Bujdosó Gellért
Németh Konrád
Győri-Nagy Ádám
Wächter Gyula

Rézbőrűek
Őrsvezető/Tigrisliliom: Grodvalt Vica
Bujdosó Veronika
Zábó Lilla

Sellők
Wendy: Németh Liána
Németh Anilla
Csingiling: Szalay Luca
Tasi Mária