Cserkészfarsang – A finnyás Fancsali király

Aggódó szívvel kaptuk a hírt, országunk királya, Finnyás nagyon beteg és kedvetlen.

Farsang havának 23. napján sok jószándékú ember gyűlt össze, hogy megetesse és megnevettesse finnyás Fancsali királyt, teljes nevén Ferenc fia Ferdinándot.

Még alig kelt fel a nap, amikor a főudvarmester megnyitotta a palota konyháját. Először a konyhatündér keresztanyák érkeztek meg. Öt, mindenre elszánt tekintélyes asszonyság, ki ki a saját varázstárgyaival. Táskájukból főzőkanalak, gyúródeszkák kandikáltak kifelé. Aztán érkeztek sorjában a zöld nyakkendős kukták is. S mikoron az óra kilencet ütött munkához láttak: levetkőztették a krumplit, késsel kínozták a répát, – aprították amit csak lehetett – élesztő ébresztette a lisztet és pirosodtak a lányok mint a muskátlivirágok a tűzhely mellet. Hamarosan csodálatos illatok indultak neki a világnak, hogy ebédhez invitálják a királyt.

Mikorra az ebédidő elérkezett vége-hossza nem volt a drága ételeknek¹ s a fényesen terített asztalokat körbeülve köszönthettük a királyi fenséget. Helyi szokás szerint a fiúk élénk bajuszmozgatással a lányok vidám pántlikapöndörgetéssel fejezték ki hódolatukat.

A király híres ábrázatán nem látszott, mi zajlik fejében, annál árulkodóbb volt étvágya. Végigkóstolt minden étket, majd szokatlanul magasztaló hangnemben értékelte a csodás ízélményeket².

A sűrű kanalazgatás és evés közepette fenséges csend uralkodott a termen, mindenki átadta magát a mennyei ízeknek. Az ebéd végeztével azonban hangos csatakiáltásokban tört ki a sok hála. A kukták változatos üdvrivalgásokkal mutatták ki köszönetüket: igazi mesterektől tanulhattak, nem csupán főzést hanem kedvességet, tiszteletet, ami a konyha legnemesebb fűszere.

Node, elmúlt az ebédidő és fancsali királyunk jóllakott ábrázatát még mindig felhő borította.

A lovagteremben már a délutáni mulatságot kellett kezdeni. Érkeztek az alattvalók: Zöldfűfalváról, Sárkányfalváról, Sütifalváról és Farkasfalváról. Sok jószándékú asszony, ember, gyermek, mind mind azzal a szándékkal, hogy a királyt felvidítsák. Még több piros pántlika és vidám bajusz köszöntötte a bús királyt.

A király kedvére állatok hangja zengte be a csarnokot, csodálatos tudományos kísérletben egyedfejődtünk tojásból szupermanig. S a kérdésre: – Még fancsali-e a király? – mégiscsak az a válasz érkezett: Még az vagyok. Puff neki, hát akkor mi legyen?

Előállt három társulat is: próbát tesznek. Fejüket tán csak nem veszi a király, ha bemutatják tudományukat?

A Pimpinella őrs előadásában az volt a különleges, hogy nem csupán kiváló színjátszóknak bizonyultak, de kézügyességüket is megcsodálhattuk. Kacor király történetét saját készítésű bábokkal adták elő.

A Szamóca őrs sem hétköznapi jelenettel készült, megismerhettük a bálra készülő katica történetét. A csoport minden tagja jelmezbe bújt, és nem hiába: a történet szállóigéi ma is fejemben keringenek és a fényes, kerek katica hét püttyöcskéje új mesét mesél mindig, ha eszembe jut.

A Sas őrs tagjai ugyancsak meglepték a közönséget, hiszen a nézőket hallgatósággá varázsolták. A kőleves meséje szinkronizáló mesterek által kelt életre.

S hogy ezután búslakodott e még királyunk? Aligha!

Az előadások alatt eltikkadt sereglet felfrissült a fánkkal és süteményekkel gazdagon megrakott asztalokról. Aztán vidám vetélkedő vette kezdetét. Az összekeveredett népek sokféle feladványon és talányon verekedték át magukat és illő módon – csatakiáltássaikkal buzdították egymást.

A király ábrázata végül – a lehetőségekhez mérten – egészen felderült: szolgálatába fogadta a lelkes alattvalókat, címeket osztogatott és saját képével díszített jelvényeket szórt népének megköszönve az egész napi buzgóságot. Megígérte, hogy ezentúl mindig lesz társasága evés közben és így jobban csúszik majd a falat. No meg a játékokban is részt vesz szívesen. Hiszen egyedül enni és egyedül enni nem jó! Ezzel a bölcsességgel minden ember békességgel hazatért otthonába. Aki nem hiszi, nézze meg a fényképeket!

¹ Csirkeraguleves, túrógombóc, frankfurtileves, palacsinta, borsóleves, milánói makaróni, gulyásleves, sóskiflit, gyümölcsleves, rakottburgonya, pogácsa, túrós- és mákosrétes, szilvesztersütemény és természetesen fánk.

² Az abszolút ízélmény megnyilvánulása során már az első falatnál hangulatok csapongtak a fejemben, a totális gasztroélményt pedig víziók kisérték gondolataimhoz párosulva, a tűzijáték-élményt egy markáns csokis íz volt képes kiváltani, a desszerttől egy meleg tavaszi fuvallat járt át, és még valamilyen izgatott várakozás közben libabőrös is lettem konkrétan, és az illatozó lankák közötti messzeségben megjelent előttem a tenger délibábja is… Minden étel nagyon elegáns és letisztult, több közülük döbbenetesen kreatívra sikeredett. Éppen csak annyira volt magyarosan fűszerezve, amennyire egy származására büszke, de kozmopolita törekvésű ételtől az elvárható. Kirobbanóan friss volt és érezhetően szeretettel övezve bundázták-panírozták, engedték olajfürdőjébe.