A sárvári Hollós Mátyás Cserkészcsapat névadójára emlékezett

Mátyás király-emlékévben Szőcén, a nyári sátortáborunkban visszarepültünk 560 évet, hogy megéljük Nekeresdfalva mindennapjait.

A Fő téren állt a zászlórúd és a kereszt, ahol minden reggel és este összegyűlt a falu apraja-nagyja, hogy hódoljon Teremtőjének, és erőt kérjen tanácsosok és a bíró által kihirdetett vadászathoz, a honvédő, hódító erőpróbákhoz, a mesterségek űzéséhez, a főzéshez, a tudományok műveléséhez, a furfanghoz.

A sörfőzők, a vincellérek, az aranyművesek, a csipkeverők, a kocsmárosok, a főszakácsok és a paszományozók udvaraik portájára mesterségük cégérével ékesített kapukat emeltek, asztalokat és padokat állítottak csomókötési tudományuk segítségével. Lakóik korhű viseletet készítettek maguknak: az emberek díszes köpenyben jártak, az asszonyok gyöngyös fejdíszt viseltek, rézdomborításos nyakék volt kendőjükön, pénzükhöz bőrerszényt szegecseltek, pecsétnyomóval rendelkeztek, könyvet kötöttek, étkezéshez asztaldíszt helyeztek az asztalukra, agyagból edényeket korongoztak, pajzsokat festettek. A csűrben tartott táncházban forgatták a fiúk a lányokat.

Minden kompánia saját ötletből ügyességet vagy tudományt igénylő feladatokkal várta az arra járókat, ahol a feltett aranyat akár meg is duplázhatta. Igen, az arany. A tárnok kezelte a kincstárat. Szorgos népünk szolgálataiért jutalom járt: a járványmegelőzők tisztán tartották a környezetet, még azt is, ahová a király is gyalog jár. A falu Korvinájában krónikások, gondosan díszítve, rímbe szedték minden napnak az eseményeit, a darabontok éjjel őrködtek, a históriások folyamatosan hozták a híreket az országban történtekről, a kukták Habi atya konyháján serénykedtek, a  tűzmesterek gondoskodtak a minden esti tábortűz megrakásáról, amely körül a tűzbe feledkezve énekelt népdalaink sorát mutatványosok jelenetei, vidám tréfák tarkították.

De az arany nemcsak jött: a pellengéren kifüggesztett talált tárgyakat ki kellett váltani, Mátyás király elrendelte, hogy a fogságban lévő Szent Koronát vissza kell vásárolni, az Oszmán Birodalom terjeszkedését meg kell állítani, a Fekete sereg zsoldját hadiadóból kell fedezni. Vívás, íjazás, hadijáték, lovagos játék, rohampályája teljesítésével készültek megvédeni hazájukat.

Több felderítésen is jártak: a közeli Lápok házában a gazdag növény és állatvilág bámulatos rendjére csodálkozhattak rá, asztronómiai tudásukat hegyhátsáli csillagvizsgálóban az éggömb vizsgálatával és a hazafelé vezető éjszakai túrán csiszolták, de a testi felfrissülésnek is hódoltak a Borostyán-tó kellemes vízében.

A kulináris élvezetek sem maradtak el. Minden cég saját tűzhelyt is készített, ahol a piacon aranyért kapható ízletes nyersanyagokból bográcsban főzték meg étkeiket, máskor kemencében saját ízesítésű lepényt (pizzát) sütöttek. A fénypont azonban a díszteremben rendezett lakoma volt. Mindenki a legszebben díszített viseletében jelent meg. Négyszögletű asztalnál étkeztek, az ételek minősége szerint különböztek egymástól. A szárnyasokat, ami az országban bőven található éppen úgy, mint a sertés, melynek húsát más és másféle lében kirántva becsinálva szolgálták fel. Valamennyien egy tálból esznek, villát nem használnak, egy-egy szelet kenyeret tartanak a kezükben, és arra veszi ki a megkívánt falatot, ezt aztán darabokra szedi és ujjával emeli a szájához. A lakomán sok énekes és lantos van, akik magyar nyelven énekelnek a hősök viselt dolgairól, jelesül a Szent Koronát sikerült visszaszerezni, hála a faluban serénykedő lelkek önzetlen adományától támogatva.

A lakoma másnapján visszaszálltunk a valóságba, jelöltjeink cserkészpróbát tettek az egész évben tanult ismereteik alapján, majd szentmise keretében fogadalmat tettek 10 törvényünk megtartására és így büszkén viselhetik nyakukban a nyakkendőt.