Tavaszi portya

Május 11-én indultunk útnak. A hátizsákunk tömege úgy 12 kg-tól 20 kg-ig terjedt. Az első nap célja az volt, hogy sötétedés előtt elérjük a Római-fürdőt, amelynek közelében sátoroztunk. Ezt megelőzte vonatozás, és pár átszállás a buszon, no meg persze egy kis gyaloglás a táborhelyig. Ezen az úton nagy lendülettel mentünk végig. A Gaja-patak mellett vertük fel a sátrakat, egy völgyben, így az éjszaka folyamán a hálózsákkal a sátor aljába csúsztunk. Lefekvés előtt még vacsoráztunk is így táskánkban hely szabadult fel, és hasunkat kitöltötte a májkrémes kenyér. Sötétedés után még lámpafénynél beszélgettünk, és rabszolgásat játszottunk. Reggel egy gyors reggeli után, megnéztük világosban is a Római-fürdőt, majd kaptuk a sátorfánkat és jöhetett a túra második napja. Úticélunk a tési szélmalmok voltak. Mentünk egy darabig a patak mellett, de mezőkön, lejtőkön, és meredek domboldalakon is jártunk. A faluba érve megálltunk a Szélmalom ABC-ben, hogy együnk egy jégkrémet. Mindenki érezte, hogy ezt megérdemeljük. Még elnavigáltuk magunkat a malmokig, ahol természetesen fotók is készültek Ottó bá jóvoltából. A malomnak óriási kulcsa volt, így ez látható a fényképek középpontjában. A malmoktól való visszatérésünk után még ücsörögtünk egy kicsit egy pagodában, majd a buszmegállóban, ami igazán jól esett a sok gyaloglás után. Hazafelé is tömegközlekedéssel jöttünk, így fáradtan mosolyogtunk egymásra a buszon, és vonaton. Én még el is aludtam, azt hiszem. Szép emlékekkel szálltunk le a vonatról: Sárvár, Sárvár állomás! Köszöntjük kedves utasainkat!

Grodvalt Zsuzsi

Szamóca őrs