Cuha völgye

2018. április 14. : egész csapatunk felkerekedett a jó idő beköszöntével, hogy közösen fedezzük fel a Cuha-völgy szépségeit. Vonatra szálltunk, Veszprémbe vitt az utunk, bár itt sokat nem időzhettünk mert a busz nem várt és indult Zircre.
A kirándulás igazán csak itt kezdődött. Egy jó hosszú ösvény vezetett a patakig, bár ezt megrövidítette a közös éneklés, beszélgetés. A tízórait is ennek az utacskának a szélén fogyasztottuk el, bár a patakkal való első találkozás alkalmával már kissé korgott a gyomrunk, ezért az első csúcscsokit itt fogyasztottuk el. A patak kanyargott, minket a lábunk vitt, de jó néhányszor keresztezték egymást utaink a megáradt Cuhával, így a túra végére mindenkinek volt saját botja, amivel a köveken való ugrálást könnyítettük meg. Persze a kisebbek egy idő után sokkal szórakoztatóbbnak találták, hogy gumicsizmában, szandálban, vagy akár mezítláb fussanak át a még elég hideg patakon, de térdtől felfelé mindenki száraz maradt, és egyik őrsvezetőnk táskája számszerint hét pár tartalék zoknit rejtett. Útközben nem csak a patakkal találkoztunk. A Kőpince-forrás enyhítette a szomjunk, két barlangot csodálhattunk meg, és egy aranyfényben fürdő mezőn is keresztül vitt az utunk. A túra vége felé magunkat dzsungelharcosnak érezve ugráltunk szikláról-sziklára, nehogy lekéssük a vonatot, amelyről végül kiderült, hogy busz. Száraz lábbal és élményektől eltelve, üres, vacsorára kész gyomorral érkeztünk haza.